A hajhullás
különböző okai

A haj kulturális jelentősége

A haj mindig is alapvető szerepet játszott főként a férfias imázs megjelenítésében. Komoly szimbolikus jelentése több korszakon és kultúrán átívelően jelen volt. Az ősi időktől kezdve nagyon fontos megtestesítője volt a személyiségnek, elengedhetetlenül hozzájárult az egyén szépségéhez, sármjához és vonzerejéhez.

Egy teljesen természetes biológiai jelenség

Kb. 100.000 - 150.000 hajszálunk van. Hajunk folyamatosan megújul az egymást követő növekedési ciklusok során. Naponta kb. 50-100 hajszálat vesztünk. Ez egy teljesen normális folyamat, mely nem jár általában a hajtömeg csökkenésével, mivel az embereknél a hajciklus nem egyidejű (minden hajszál más és más fázisban van), azaz mindig van elég haj a fejünkön. Tulajdonképpen minden szőrtüszőnek egyedi ciklusa van, megelőzve a haj tömeges hullását.

Egyes esetekben azonban a hajhullás megnövekedhet. A folyamatot kiválthatják gyulladásos állapotok, melyek károsítják a szőrtüszőt, a hajciklus szabálytalan működése, a hajszál öröklött vagy szerzett rendellenessége.

A haj életciklusa

Általánosságban a haj növekedési ciklusa 2-6 évig tart, 4 elkülöníthető fázisból áll. A hajciklus hossza függ az életkortól, egyes betegségektől és számos hormonális vagy táplálkozási faktortól.
Az első az anagén vagy növekedési fázis, amikor a hajszál elkezd nőni a szőrtüszőben a hajgyökérből a bőrfelszín alatt.
Ez határozza meg a haj hosszúságát, több évig tart (férfiaknál 2-4 évig, nőknél 3-6 évig). Az anagén fázis során a haj 1 cm-t nő 28 nap alatt, normál esetben a szőrtüszők 90 %-a ebben a fázisban van.
A második az átmeneti vagy katagén fázis, ami 2-3 hétig tart, a hajszálak kb. 1-2 % tartozik ide. Ekkor a haj már nem növekszik tovább, elválik a vérellátást nyújtó papillától, mely az új haj növekedéséhez szükséges sejteket tárolja.
A következő, egyben a harmadik a telogén vagy nyugalmi fázis, mely kb. 3 hónapig tart és melynek során az előző hajszál nyugvó állapotban marad, míg megkezdődik az új hajszál növekedése. A hajszálak kb. 10-15 %-a tartozik ide. Mivel az új hajszál a nyugvó, telogén hajszál alatt növekszik, a bőrfelszínhez közeledve fokozatosan kilöki az előző hajszálat, mely végül kihullik.
A befejező fázis az exogén fázis, melynek során az előző haj kihullik és az új haj növekszik a helyére.

A hajhullás különböző formái:

Telogén efflúvium (átmeneti hajhullás): hirtelen, nagyobb tömegű hajhullás jellemzi, mely annak a következménye, hogy a hajszálak idő előtt lépnek be a nyugalmi (telogén) fázisba. A kiváltó okot követő 3. hónap körül következik be, melyek a következők lehetnek:

• Stressz - súlyos lázzal járó betegség, fokozott érzelmi állapot, súlyos baleset, műtét, munkahelyi nehézségek, erős vérzéssel járó betegségek, túlzott diéta, éhezés;
• Szülés utáni állapot - szülést követően a hormonok visszarendeződése (kifejezetten az ösztrogén szint csökkenése) kiválthatja, hogy a hajszálak nagy mennyiségben lépnek a telogén fázisba, mely miatt fokozott hajhullás alakul ki;
• Szezonális változások - a kutatások azt mutatják, hogy több hajszál van nyugalmi fázisban március-április és szeptember-október folyamán, tavaszi/őszi telogén efflúvium vagy hajhullásként is ismert állapot;
• Szennyezett levegő;
• Nem megfelelő táplálkozás - vashiány, szerzett cinkhiány, alultápláltság;
• Endokrin rendellenességek - pajzsmirigy túl- vagy alulműködés;
• Súlyos fejbőrt érintő bőrproblémák;
• Gyógyszeres kezelés okozta hajhullás - főként kemoterápia váltja ki, de ritka estekben egyéb típusú gyógyszerek is okozhatják például: antidepresszánsok, görcsoldók vagy bétablokkolók.

Azonban a telogén efflúviummal diagnosztizált esetek harmadában semmilyen okot nem találtak. Az akut telogén efflúvium időtartama kevesebb mint 6 hónap, ha több mint 6 hónapig fennáll a probléma, krónikus állapotnak nevezzük.
Akut telogén efflúvium bármely életkorban bekövetkezhet, mindkét nemet egyaránt érinti, míg a krónikus állapotra jellemző, hogy egyértelmű kiváltó ok nélkül, egyébként egészséges 30-60 év körüli nőknél jelenik meg.

Alopécia (tartós hajhullás) - ide tartozik:
Androgén alopécia (férfias típusú hajvesztés): öröklött, a hajhullás leggyakoribb formája nőknél és férfiaknál egyaránt. A haj fokozatos elvesztése jellemzi, mintázata nemek szerint eltérő. A férfias típusú kopaszodás megjelenhet kétoldalt a halántéktól indulva vagy a teljes fejtetőn, a tarkó és a halánték alatti területek kivételével. Férfiaknál pubertást követően bármikor kialakulhat, és idővel fokozottabbá válik. Ezzel szemben a nőkre a lassú, teljes hajtömeget érintő hajritkulás jellemző (ritkán alakul ki teljes kopaszság), mely a fejtetőn indul a választék megritkulásával. A nők gyakran a menopauza környékén tapasztalják, bár a hajhullás pubertás után bármikor jelentkezhet.

Hirsutismus (fokozott szőrösödés): általában a szervezett fokozott androgénszintjével áll összefüggésben, bár az enyhe tünetekkel érintett nők felénél normál androgénszintet tapasztaltak. Leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS). A szőrszálak mennyiségének megnövekedése jellemzi a férfiasabb (androgén) területeken: arcon, mellkason, alhason, felsőcombon vagy melleken. Nincs kapcsolatban az aknéval vagy az androgén alopéciával.

Alopécia areata (foltos hajhullás): autoimmun betegség, mely gyakran hirtelen lép fel, a haj foltokban hullik ki, gyerekeknél és felnőtteknél is kialakulhat. A test teljes szőrzetét érintheti, beleértve a szemöldököt és a szempillákat is, teljes kopaszságot okozva (alopécia totalis). Tapasztalható enyhülés (spontán, kezelés nélkül) valamilyen élethelyzet hatására vagy visszaesés is.

Heges alopecia (heges hajvesztés): ritka betegség, mely elpusztítja a hajhagymákat apró sebeket hagyva, így a haj nem tud visszanőni. Bármely életkorban felléphet, nőknél és férfiaknál egyaránt. A hajvesztés indulhat annyira lassan, hogy a tünetek nem észrevehetőek, de kihullhat a haj egyszerre is. Egyéb tünetei a fokozott viszketés, duzzanat, valamint piros vagy fehér, kiütéshez hasonló sebek a fejbőrön.

Trichotillománia (kényszeres hajtépkedés): ezzel a problémával küszködő egyén saját testszőrzetét tépi ki, melyet nem tud abbahagyni, így kopasz foltokat okoz a fejbőrön vagy a test egyéb területén. Leggyakrabban gyerekeknél fordul elő, a szőr visszanő a szokás megszűntével. Bár az évekig tartó, folyamatos tépkedés helyén tartós kopaszság is kialakulhat.

Senescent alopecia (elöregedő, meggyengült haj): a haj maradandó, szórványosan jelentkező elvékonyodása, mely a teljes hajtömeget érinti. A faggyúmirigyek nem zsugorodnak össze, olyan idősebb, 50 év felettieknél alakulhat ki, ahol a kopaszodás családilag nem öröklődik. A hajhullás progresszív formája, melyre jellemző, hogy a hajszálak növekedési fázisa lerövidül, csökken a növekedési és nyugalmi fázisban lévő hajszálak aránya, a haj meggyengül, romlik a minősége.

A haj növekedési (anagén) fázisa lerövidül 3-4 évről kevesebb mint egy évre. A nyugalmi (telogén) fázis hosszabbá válik, a kihulló haj helyére egyre kevésbé gyakran nő ki új hajszál. A telogén fázisban lévő hajszálak száma is növekszik, számuk meghaladja a 20 %-ot. A hajhagyma kevésbé mélyen rögzül a dermiszben, egyre kisebbé válik, az új hajszálak rövidebbek lesznek. A kor előrehaladtával a haj elveszti pigmenációját, fehérré válik. Az ősz haj vékonyabb, mint a pigmentált haj, porozitása nagyobb, fizikai ellenállóképessége csökken. Hajlamosabbak sérülékenyebbé válni a külső károsító tényezőkkel, különösen az UV-sugárzással szemben.

Forrás:
A L'Oréal Research Kutató Részleg és a SU.VI.MAX (SuUpplémentation en VItamines et Minéraux AntioXydants) együttműködésében végzett epidemiológiai tanulmány során szerzett eredmények.

További információért forduljon bőrgyógyászhoz, aki elvégzi a megfelelő kivizsgálást (laborvizsgálatok, a fejbőr trichoszkópos vizsgálata, biopszia stb.).

Fontos különbséget tenni a természetes, mindennapi hajhullás és a kórós hajhullás, azaz alopécia között. Az utóbbi esetben a hajhullás olyan mértékű, hogy a fejbőr láthatóvá válik.